40 nap az Életért margójára 2024

Az imakampányt minden évben Hamvazószerdán kezdjük, amely az idén korábbra esett, mint tavaly. Ennek ellenére végig melegebb volt az idő, szinte alig kellett az időjárás viszontagságaival küzdenünk.

Ugyan kevesebb imaórát vállaltunk be, mint tavaly (480 óra), összesen 260-at (hétköznaponként 9.00-17.00 óráig, szombatonként 9.00-12.00, vasárnaponként pedig 14.00-17.00 óráig), azonban most kevesebb imádkozónk volt (kb 20 fővel), így előfordultak nehezebb napok. A Szentlélek azonban végig ott volt mellettünk, néha még az utolsó pillanatban is akadt olyan imádkozókedvű testvérünk, aki bevállalt egy órát.

A járókelők közönyét többször is megtörte egy-egy fiatal férfi, aki széles mosollyal és pozitív gesztusokkal adta tudtunkra, hogy amit teszünk az jó, és támogat minket.

Ismét sikerült kilépnünk a komfortzónánkból, és magányos imánkat az utcára helyeztük. Ez sokak számára nagyon furcsa, sőt elképzelhetetlen. Azonban ennek az imának nem a kérkedés a célja, hanem az, hogy a Szentlélek segítségül hívásával, Isten eszközeiként, csöndes jelenlétünkkel próbáljuk megérinteni azok lelkét, akik gyermekét az abortusz veszélye fenyegeti.

Az amerikai szervezők a 40 nap elteltével 266 megmenekült életről tudnak biztosan, akiket Isten a résztvevők imáinak segítségével mentett meg a haláltól. Mi itt, helyi szinten nem tudjuk mérőszámokkal megmutatni azt, hogy milyen eredményt értünk el. Azonban, ha csak egyetlen élet is megmenekült a 40 nap alatt, már nem jártunk ki hiába.

A "kijárás" gyakran visszahatott saját életünkre, nem terhes feladattá, hanem áldássá vált. Több fáradt édesanya is beszámolt róla, hogy lelkileg megpihent az ima során, és feltöltődve folytatta napi munkáját.

Imádkozó közösségünk az idén 51 felnőtt és néhány gyermek tagot számlált, akik között egészen kicsinyek is voltak. Minden résztvevőnek ezúton is köszönjük, hogy vállalta a nyilvános ima nehézségeit és így küzdött a magzati életekért. A negyven nap véget ért, de imáinkat tovább folytathatjuk, akár lelki adoptálóként is.

Írta: Dr. Rakonczásné Stigelmayer Anita